Mit lát egy szerelő ezen a képen?

A járókelő egy rozsdás fedelet lát. A szakember egy közterületen hozzáférhető villamos berendezést.

Miskolc belvárosában, a Bató-ház környékén készült ez a két fénykép. Az elsőn egy közvilágítási oszlop látható, amelynek alsó szerelőnyílása nincs megfelelően lezárva. 

A második, közelebbi képen már az is kivehető, hogy a nyílás mögött vezetékek és egy túláramvédelmi készülék,található. Egy járókelő számára ez talán csak egy elhanyagolt, rozsdás közterületi berendezés. Lehet, hogy bosszantónak, csúnyának vagy egyszerűen réginek látja. Egy villanyszerelő azonban egészen más kérdéseket tesz fel.Feszültség alatt állhat-e a berendezés? Biztosított-e az illetéktelen hozzáférés elleni védelem? Bejuthat-e csapadék vagy szennyeződés? Megfelelően rögzítették-e a belső szerelvényeket? Milyen állapotban vannak a vezetékek és a kötések? Mikor ellenőrizték utoljára az oszlopot? És talán a legfontosabb: mi történhet, ha egy gyermek vagy egy hozzá nem értő felnőtt belenyúl a nyílásba?A fényképek alapján természetesen nem lehet teljes körű villamos biztonsági minősítést adni. Nem állapítható meg, hogy a látható részek feszültség alatt állnak-e, milyen áramkört védenek, vagy pontosan ki a berendezés tulajdonosa és tényleges üzemeltetője. A látható állapot azonban egyértelműen olyan körülmény, amely mielőbbi szakmai ellenőrzést indokol.

Ez nem egyszerűen egy „villanyoszlop”

A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény szerint a közvilágítási berendezés fogalmába nemcsak a lámpatest és a fényforrás tartozhat bele. A közvilágítás célját kizárólagosan szolgáló tartószerkezet, valamint a közvilágítás villamosenergia-ellátását biztosító vezetékrendszer is a közvilágítási berendezés részének minősülhet.[1]Vagyis amikor egy oszlop alsó részén található szerelőnyílást, vezetékeket vagy túláramvédelmi készüléket látunk, akkor nem egy jelentéktelen tartozékot nézünk. A közvilágítási rendszer olyan eleméről lehet szó, amelynek biztonságos kialakítása és állapota az egész berendezés üzembiztonságához hozzátartozik.A lámpa attól még világíthat, hogy az oszlop alsó részén lévő burkolat sérült, hiányos vagy nem megfelelően záródik. Ez azonban ismét azt a fontos különbséget mutatja meg, amelyet sokszor hangsúlyozunk:

Működik? Attól még nem biztos, hogy biztonságos.

Mit lát egy egyszerű járókelő?

A legtöbb ember nem villamos szakember. Nem várható el tőle, hogy felismerje a különböző vezetőket, értékelje egy kismegszakító elhelyezését, vagy megállapítsa egy burkolat védettségi fokozatát.A járókelő valószínűleg azt látja, hogy az oszlop rozsdás, a fedél elmozdult vagy nyitva maradt, és valamilyen kapcsoló látható mögötte. Egy kismegszakító ráadásul ismerős tárgy lehet: hasonló készülék található a lakások villamos elosztóiban is. Emiatt könnyen kialakulhat az a téves érzés, hogy nincs valódi veszély.A lakásban azonban a kismegszakító egy zárt, erre a célra kialakított elosztószekrényben helyezkedik el. Egy közterületi oszlopnál ezzel szemben por, nedvesség, csapadék, mechanikai sérülés, korrózió és illetéktelen hozzáférés lehetőségével is számolni kell.A nyílás mellett emberek haladnak el. Gyermekek játszhatnak a környezetében. Valaki megpróbálhatja visszahelyezni a fedelet, megérintheti a készüléket, vagy kíváncsiságból belenyúlhat. A veszély tehát nemcsak attól függ, hogy egy villamos alkatrész működik-e, hanem attól is, hogy a kialakítás megakadályozza-e az emberi érintkezést.

Mit lát ugyanitt egy villanyszerelő?

A szakember számára a fénykép nem kész választ, hanem vizsgálati kérdések sorát jelenti.Először is tisztázni kellene, hogy a berendezés feszültség alatt áll-e. Ezt fénykép alapján nem lehet eldönteni, és találgatni sem szabad. A feszültségmentes állapotot csak megfelelő eljárással és arra alkalmas műszerrel lehet igazolni.Ezután felmerül a közvetlen érintés elleni védelem kérdése. Egy közterületen elhelyezett villamos berendezés kialakításának meg kell akadályoznia, hogy illetéktelen vagy villamos szakképzettséggel nem rendelkező személy veszélyes aktív részekhez hozzáférhessen.A szakember megvizsgálná továbbá:

• a szerelőnyílás fedelének meglétét, állapotát és rögzítését;
• a belső szerelvények mechanikai rögzítését;
• a vezetékek szigetelésének és kötéseinek állapotát;
• a korrózió és a nedvesség nyomait;
• a túláramvédelmi készülék típusát, névleges értékét és megfelelőségét;
• a védővezető-rendszer folytonosságát;
• az áramütés elleni védelem működőképességét;
• a berendezés dokumentációját és korábbi ellenőrzéseit;
• valamint azt, hogy a kialakítás megfelel-e a berendezés létesítésekor, átalakításakor és jelenlegi üzemeltetésekor irányadó követelményeknek.

A 40/2017. (XII. 4.) NGM rendelet a „szakképzett személyt” olyan személyként határozza meg, aki az adott munkaterülethez szükséges villamos szakmai képesítéssel, tudással és gyakorlattal rendelkezik, és képes a villamosság által előidézhető kockázat értékelésére, valamint a veszélyek elkerülésére.[2]Ezért egy ilyen oszlop belső részéhez járókelőként akkor sem szabad hozzányúlni, ha a látható szerelvény hétköznapinak vagy ártalmatlannak tűnik.

Miért nem védi meg önmagában a kismegszakító az embert?

Gyakori tévhit, hogy ha egy villamos berendezésben kismegszakító található, akkor az automatikusan biztonságos.A kismegszakító elsődleges feladata a hozzá tartozó áramkör túláram elleni védelme. Meghatározott körülmények között lekapcsolhat túlterhelés vagy zárlat esetén, de puszta jelenléte nem oldja meg a burkolat hiányát, a közvetlen érintés veszélyét, a sérült szigetelést vagy a nedvesség bejutását.Egy emberi érintésből kialakuló veszélyes helyzet nem feltétlenül jár olyan áramerősséggel, amelyre egy hagyományos túláramvédelmi készülék megfelelő gyorsasággal reagálna. Ezért a villamos biztonság mindig több egymásra épülő védelmi intézkedésből áll.A biztonságos burkolat, a megfelelő szigetelés, a védővezető, az automatikus lekapcsolás feltételei, az előírt védelmi készülékek és az időszakos ellenőrzés együttesen alakítják ki a szükséges biztonsági szintet.Egyetlen látható kismegszakítóból ezért nem lehet arra következtetni, hogy minden rendben van.

IP-védettség: mit jelent, és miért fontos kültéren?

Kültéri villamos berendezéseknél gyakran kerül szóba az IP-védettség. Az IP-kód azt jelzi, hogy egy burkolat milyen védelmet nyújt a veszélyes részek megérintése, a szilárd idegen testek és a víz behatolása ellen. A rendszer követelményeit az MSZ EN 60529 szabvány tartalmazza.[3]Fontos azonban megérteni, hogy az IP-védettség nem egy matrica vagy egy szám, amely a berendezés teljes élettartamára automatikusan biztonságot jelent.A védettségi fokozat a teljes, rendeltetésszerűen összeállított burkolatra vonatkozik. Ha hiányzik a fedél, megsérült a tömítés, elkorrodált a rögzítés, megrepedt a ház vagy nyitva maradt a szerelőnyílás, akkor az eredetileg tervezett védelem már nem feltétlenül áll fenn.A fénykép alapján nem állapítható meg, hogy eredetileg milyen IP-fokozatra tervezték az oszlop szerelőterét, és azt sem lehet megmondani, pontosan milyen fokozat lenne az adott kialakításnál kötelező. Ehhez ismerni kellene többek között:

• a berendezés tervét és gyártói dokumentációját;
• a telepítés módját;
• a környezet várható igénybevételeit;
• a belső szerelvények kialakítását;
• valamint az alkalmazott műszaki szabványokat.

Az azonban fényképről is jól látható, hogy egy nyitott szerelőnyílás nem biztosít ugyanolyan védelmet, mint egy ép, megfelelően rögzített és rendeltetésszerűen zárt burkolat.

A víz nemcsak zárlatot okozhat

Kültéri berendezésnél a vízbehatolás kockázata magától értetődőnek tűnhet, de a probléma nem merül ki abban, hogy egy nagyobb eső után azonnal zárlat keletkezik.A nedvesség hosszabb távon korróziót indíthat el. Ronthatja a kötések minőségét, károsíthatja a szigetelőanyagokat, és szennyeződésekkel együtt olyan vezetőképes rétegeket alakíthat ki, amelyek később szivárgó áramot, átütést vagy más villamos hibát okozhatnak.A hiba ezért lehet időszakos is. Előfordulhat, hogy száraz időben semmilyen tünet nem jelentkezik, esős vagy párás időben viszont rendellenesség alakul ki.A közvilágítás ettől még akár működhet is. A fényforrás este bekapcsol, az oszlop tehát kívülről „jónak” látszik. A belső szerelvények állapota azonban közben folyamatosan romolhat.

A korrózió nem pusztán esztétikai probléma

A képen jelentős korrózió látható a szerelőnyílás és a fedél környezetében. A rozsda önmagában még nem bizonyítja, hogy a villamos berendezés veszélyes, de fontos állapotjelző.A korrózió gyengítheti a mechanikai rögzítést, akadályozhatja a megfelelő záródást, és közvetve befolyásolhatja a burkolat által biztosított védelmet. Ha a fedél már nem zárható megfelelően, vagy könnyen elmozdul, az illetéktelen hozzáférés és a környezeti behatások kockázata is nő.Fémes szerkezeteknél az is vizsgálandó, hogy az érinthető fémrészek megfelelően kapcsolódnak-e az áramütés elleni védelmi rendszerhez. Ennek megfelelőségét azonban ismét csak helyszíni műszeres vizsgálat igazolhatja.

Ki felel egy közvilágítási oszlop állapotáért?

A közvilágítás biztosítása a helyi önkormányzatok törvényben meghatározott helyi közfeladatai közé tartozik.[4] Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden közvilágítási oszlopot közvetlenül maga az önkormányzat üzemeltet vagy tart karban.A közvilágítási rendszer tulajdonosa, a közvilágításra kötelezett szereplő, a hálózati engedélyes és a tényleges üzemeltető különböző szervezetek is lehetnek. A villamos energiáról szóló törvény kifejezetten számol azzal a helyzettel, amikor a közvilágítási berendezést nem maga a közvilágításra kötelezett üzemelteti; bizonyos esetekben ehhez közvilágítási üzemeltetési engedély szükséges.[5]Ezért egy fénykép és egy helyszín alapján nem lenne korrekt megnevezni, hogy pontosan melyik szervezet felelős a látható állapotért.A helyes megközelítés az, hogy a bejelentést a települési önkormányzatnál, az ismert közvilágítási hibabejelentőnél vagy az oszlopon feltüntetett üzemeltetőnél kell megtenni. A szervezetek feladata ezután annak tisztázása, hogy ki jogosult és köteles az adott berendezés biztonságossá tételére.A felelősségi lánc összetett lehet, de egy dolog nem lehet kérdéses: a veszélyes vagy veszélyesnek tűnő állapotot ki kell vizsgálni, és szükség esetén meg kell szüntetni.

Mit jelent az üzemeltető felelőssége?

A villamos berendezések üzemeltetése nem merül ki abban, hogy a lámpák este bekapcsolnak.Az üzemeltetéshez hozzátartozik:

• az állapot rendszeres ellenőrzése;
• a hibák és rendellenességek észlelése;
• a szükséges karbantartás;
• az üzemzavarok elhárítása;
• a veszélyes berendezésrész leválasztása;
• a javítás és az azt követő ellenőrzés;
• valamint a szükséges dokumentáció vezetése.

A hatályos villamos műszaki biztonsági szabályozás általános elve, hogy veszélyhelyzetet jelentő meghibásodás észlelésekor olyan vizsgálatot kell végezni, amely alkalmas a hiba helyének, jellegének, súlyosságának és a javítás sürgősségének meghatározására. A biztonságot érintő javítás után pedig csak akkor helyezhető újra üzembe az érintett berendezésrész, ha a vizsgálat igazolja a veszélyes állapot megszüntetését.[6]Egy ilyen állapotnál ezért nem feltétlenül elegendő egyszerűen visszahajtani vagy odatámasztani a rozsdás fedelet. Meg kell vizsgálni, miért nyílt ki, megfelelően rögzíthető-e, bejutott-e nedvesség, sérült-e valamelyik vezeték vagy szerelvény, és helyreállítható-e az eredeti biztonsági állapot.

Mit tegyen az, aki ilyen oszlopot lát?

A legfontosabb szabály: ne nyúljon hozzá.Ne próbálja meg a kismegszakítót le- vagy felkapcsolni. Ne igazítsa meg a vezetékeket. Ne nyúljon be a nyílásba, és ne próbálja meg saját kezűleg visszaszerelni a fedelet.A biztonságos teendő:

1. Jegyezze fel a pontos helyszínt.
2. Készítsen fényképet biztonságos távolságból.
3. Tegyen bejelentést az önkormányzatnál vagy a közvilágítási hibabejelentőnél.
4. Jelezze külön, hogy nyitott, hozzáférhető villamos szerelvény látható.
5. Ha közvetlen veszély jelei észlelhetők – például szikrázás, füst, leszakadt vezeték, égésnyom vagy áramütés gyanúja –, kerülje el a területet, figyelmeztesse a közelben tartózkodókat, és kérjen sürgős segítséget.

A bejelentésben nem szükséges műszaki minősítést adni. Elég pontosan leírni a látható állapotot:

„A közvilágítási oszlop alsó szerelőnyílása nyitott, a belső villamos szerelvények hozzáférhetőek.”

Ez tárgyilagos, mégis egyértelműen jelzi a probléma súlyát.

Mit lát tehát a szakember?

A járókelő egy régi, rozsdás oszlopot lát.A szakember viszont egy teljes biztonsági láncot vizsgál:

• megfelelő-e a burkolat;
• fennáll-e az eredeti IP-védettség;
• kizárt-e a veszélyes részek érintése;
• megfelelőek-e a belső szerelvények;
• sértetlen-e az áramütés elleni védelem;
• történt-e rendszeres karbantartás;
• és intézkedik-e valaki a látható hiányosság megszüntetéséről.

A fénykép alapján nem jelenthető ki, hogy baleset fog történni. Azt sem tudjuk biztosan, hogy a látható készülék feszültség alatt áll-e. De a biztonság nem azt jelenti, hogy megvárjuk a balesetet. A biztonság azt jelenti, hogy a figyelmeztető jeleket még időben felismerjük, bejelentjük és kivizsgáljuk.

A legtöbb ember egy nyitott közvilágítási oszlopot lát. A szerelő azt kérdezi: mi akadályozza meg, hogy valaki hozzáérjen ahhoz, amihez nem lenne szabad?